A csúzli a testi érzékek sportja
A csúzli valóban a testi érzékek sportja, mert a teljes teljesítmény az alapvető érzékszervi és a motoros rendszer finom összehangolásán múlik.
A lövő folyamatosan dolgozik a saját testhelyzetének érzékelésével. A váll, a könyök, csukló és ujjak mikromozgásai határozzák meg a helyes irányt. Ez nem mérhető műszerekkel, csak a saját testérzetek jelzik, hogy a húzó kéz és a csúzli irányvonala azonos lesz-e. A lövész közvetlen fizikai kapcsolatban van az energiaforrással (a gumival). Húzáskor nincs "kattanó" vagy "ütköző", a lövésznek éreznie kell a gumi feszüléséből, hogy mikor érte el a maximális, de még biztonságos húzáshosszt a megfelelő sebességhez. Az elengedés, az oldás a lövés legfontosabb pillanata és talán a legfinomabb érzékelést igényli. Ezt magam is sokszor megéltem: még mielőtt a szemem követte volna a golyó útját, már éreztem, ha rosszul fogtam be a lövedéket, vagy ha rossz fix pontra húztam - esetleg egy belerántás csúszott a mozdulatba az utolsó pillanatban. Ez a belső jelzés mindig megelőzte a vizuális visszacsatolást.
A kosarat tartó ujjaknak úgy kell kinyílniuk, hogy a golyó útját semmilyen oldalirányú rántás ne térítse el. Ez egy mikro-mozdulat, amit csak érzésből lehet tökéletesíteni. Az ilyen belső érzékelés megmutatja, hogy az izmok feszültsége, a húzóerő és a test tartása milyen állapotban van. A gumi erősebb vagy gyengébb húzása pár milliméteren belül változtatja a röppályát. Ezt nem lehet látni, csak érezni.
A rögzítési pont fixálása során a lövésznek minden egyes alkalommal milliméterre pontosan ugyanahhoz a ponthoz kell húznia a kosarat vagy a bőrt érinteni az arcához technikától függően. Ezt nem látja, csak érzi. Az izommemória fejlődésével a karok feszítése, a tartó kéz stabilitása és az egész test tartása mind olyan automatizmussá kell váljon, amit az izmok "emlékezete" diktál, nem a tudatos vezérlés.
A célzórendszer bármilyen formában vizuális stabilitást követel. A pontrés, a villa sarka, az irányzék vagy akár a teljes instinktív (ösztönös) lövés is azon múlik, mennyire tudod kontrollálni a látómeződ és a célpont közti viszonyt. A legjobb lövők nem egyszerűen látják a célt, hanem érzik a képet a térben. A szemed a célra fókuszál, az agyad pedig a kezed pozíciója, a gumiszalag feszülése és a korábbi tapasztalatok alapján tudat alatt "számítja" ki a röppályát. Ez tiszta szem-kéz koordináció.
Az apró mozgások, utórezgések, a lövés előtti mikroremegés ellenőrzése tisztán motoros kontroll kérdése. A lövés pillanata nem kattintás, hanem egy olyan finom engedés, amelyet az ujjbegyek érzékelése és a kéz ujjainak pontos mozgása határoz meg. Az oldás után a szemmel követés azonnali vizuális visszacsatolást ad.
Ha mellé lősz, a tested azonnal korrigál a következő lövésnél: "Kicsit lejjebb a könyököt", "Kicsit erősebben feszíteni", Egy picit beljebb fordítani". Ez egy folyamatos párbeszéd az idegrendszer és az izmok között.
Ezen okok miatt a csúzli nem gépi sport, nem eszközcentrikus és nem technológiai teljesítmény. Az eszköz csak átviszi azt, amit a test előkészít, és ezért mondható teljes joggal, hogy a csúzli a testi érzékek sportja.
Kovács Tamás